Buzás Balázs többször is írt már honlapunkon. Jelenleg az Angliában lévő Rare Species Conservation Centre (Ritka Fajok Védelmének Központja, a továbbiakban RSCC) munkatársa. Így került egy veszélyeztetett faj, a simaszőrű vidra (Lutrogale perspicillata) közelébe, annyira, hogy párzásukat is sikerült lefilmeznie.

Filmdzsungel: Miért különleges a simaszőrű vidra? Mit kell tudnunk erről a fajról?

Balázs: Az Iraktól egészen Délkelet-Ázsiáig előforduló simaszőrű vidra különlegessége, hogy nappal aktív, nagytestű faj, így az állatkertekben bemutatott vidrafajok között lenne a helye. Ennek ellenére az elmúlt közel fél évszázad során nem sok állatkert (vagy akvárium) mutatta be ezt a fajt. Persze az európai intézményeknek elsősorban az európai vidra (Lutra lutra) bemutatására, tenyésztésére és védelmére kellene öszpontosítani, de ez a rejtett életmódot folytató faj nem tartozik a látványosan bemutatható állatok közé. Ezért a legtöbb helyen a nappal aktív, csapatban élő és állandóan tevékeny tömpeujjúvidrákat (Aonyx fajok) tartják. Sajnos a szaporulattal egyre nehezebben tudnak mit kezdeni, ebből a fajból sok helyen túlkínálat van. Éppen ezért az RSCC olyan fajt igyekezett választani, ami veszélyeztetett, nappal aktív, nagytestű és menhelyeken előfordul, tehát adoptálva pár példányt, a menhelyek befogadóképességét is növeljük, miközben a faj szaporítását is elkezdhetjük. Az első pár 2008-ban érkezett a kambodzsai Phnom Tamao Wildlife Rescue Centre-ből. Mentett állatokról lévén szó, a hímnél még mostanában is megfigyelhető pár sztereotipikus viselkedés, ami a láncon vagy szűk ketrecben tartás következménye. Ezt rendszeres napi tréninggel és környezetgazdagítással igyekszünk csökkenteni.

Filmdzsungel: Hogyan zajlik a párzás, hogy sikerült felvenned?

Balázs: Mivel a vidrák kifutója mellett munkánk során többször is elhaladunk, életüket szinte folyamatosan figyelemmel kísérhetjük. A viselkedésük alapján várható volt, hogy megfelelő időben akár párzást is láthatok, ezért napokig már kora reggel bementem az állatkertbe (ami nem volt nehéz, hiszen mellette lakom) és figyelgettem őket. Az elmúlt években többször is megfigyeltünk párzást, de ennek csak most lett eredménye. Mint a filmen is látható, a párzás maga a vízben történik és játékos "pancsolás", úszkálás és a parti föveny homokjában hempergés előzi meg.

Filmdzsungel: A videón látható párzás "következményei" közül egyet te nevelsz. Miért volt szükség az elválasztásra? És hogyan kell egy pici vidrát gondozni?

Balázs: A kölykök mesterséges felnevelése szükségszerű, amennyiben az anyjuk nem neveli őket. Habár sokan ellenzik ezt mondván, nem ez a természet rendje, egy ilyen ritka, fogságban több évtizede nem szaporított faj esetében minden példány életben tartása szükségszerű. A simaszőrű vidrák szigorú monogámiában élnek, a kölykök világrajöttét hangjuk mellett az odú előtt őrködő hím viselkedése árulta el. A nőstény csupán a napi háromszori étkezések alkalmával jött elő és ekkor történt, hogy a már kb. egy hetes kölykök egyike kimászott az oduból és attól eltávolodva egészen a medence partjáig jutott. Mivel az anyja ügyet sem vetett rá, csak mohón falta a felkínált pisztrángot, nem vártuk meg amíg a kicsi vízbefullad. A kölyköt először az igazgató, majd én is neveltem. Természetesen többször konzultáltunk vidranevelésben jártas magyar kollégáinkkal, akiktől hasznos tanácsokat kaptunk. Igazából a ragadozók mesterséges nevelése nem túl bonyolult, ha betartunk pár alapszabályt: higiénia, megfelelő tejpótló keverék alkalmazása, a kölyök motiválása és tisztántartása. Kezdetben három, majd négyóránként cumiztattuk, de kilenc hetesen szerencsére már eszik a halat. A felnőtt párral maradt két kölyök életét figyelemmel kísérve, sokat tanulhatunk az anyától, igaz mi például hamarabb kezdtük el úszni tanítani az időközben Ping-nek keresztelt kis nőstényt, mint az anyja a többit.

A vidranevelés kapcsán jöttem rá, hogy a skót író, Gavin Maxwell 1970-ben magyarul is megjelent könyve, a Csillogó vízgyűrűk is erről a fajról szól.

www.rarespeciesconservationcentre.org

www.balazsbuzas.com