A Filmdzsungel ismeretterjesztő kezdeményezéséhez sok független filmes, és filmes cég csatlakozott már. A tábor most egy erdélyi amatőr természetfilmessel, Gál Lászlóval gyarapodott, aki egy 6 perces kisfilmet oszt meg a Kárpátok vadvilága iránt érdeklődő nézőkkel.

Filmdzsungel: Hol élsz, és hogyan kezdtél filmezni?

László: Kézdivásárhelyen, a Kárpát-medence legkeletibb fekvésű városában élek. Céhes város, vargaváros, udvarterek városa nevekkel is illetik. Sajátos településszerkezetét a céhrendszer formálta zárt egységgé. A főtér Székelyfőld illetve Erdély egyik legérdekesebb városi főtere az udvarterek elrendezési stílusa miatt. A XVIII.-XIX. századi épületek nyugalmat, kisvárosi hangulatot sugároznak.

Gyerekkoromban sokat jártam erdőre, tele félelemmel és kiváncsisággal. Akkori társam egy kisbalta volt. A kicsi fejszét lassan fényképezőgépre és függőágyra cseréltem. Egy idő után szerettem volna a szarvasbőgést, a siketfajd dürgést megörökíteni hanggal együtt, a kisfilmes gép nem volt alkalmas erre. Ezért filmezőgépet vettem.

Filmdzsungel: Milyen kamerát használsz, és mennyi időt töltesz természetfilmezéssel?

László: Sony DCR-SR32 Handycam próbálta állni a sarat mellettem több kevesebb sikerrel. Időjárástól függetlenül megyek filmezni, egy vagy több napra, akár hetente, ha időm engedi. Ilyenkor legtöbbször kint alszom a szabad ég alatt, hogy együtt ébredhessek a természettel. Így felvehetem a ritmust, együtt mozgok a vadakkal, és ott vagyok, ha valami történne.

Filmdzsungel: A film melyik szereplőjét szereted a legjobban, és miért?

László: Ez nehéz kérdés, mindet nagyon kedvelem... Talán a hódot, mert figyelmesebb mint én. Talán a szarvast, mert méltósáteljes és rabul ejt a hangja. Talán a borzot, mert annyira esetlen. Talán az őzet, mert kecses és kiváncsi, és folytathatnám a sorolást.